IPA Magyar Szekció

International Police Association

TÁMOGATÓNK:

Honlapuk elérése!

Számla számunk:
K&H Bank
10402111-50494850-50491002
Adószám:
19137504-1-10
Levelezési cím:
3360 Heves, Erzsébet tér 1.
 
 

Szervezet müködésével kapcsolatos rendezvények

Keresés a honlapon

2.png4.png0.png9.png3.png5.png
Ma139
Tegnap99
Ezen a héten383
Ebben a hónapban2585
Összes240935

Visitor Info

  • IP címe: 3.237.65.102
  • Browser: Unknown
  • Browser Version:
  • Operating System: Unknown

1
Online

2024-03-28

Elérhetőségeink

 

 

Garfield bölcs mondása szerint „A hétfőben az a jó, hogy csak egyszer van egy héten”, s mi 2007.július 10-én ennek a hétfőnek örültünk igazán, hisz ekkor gyűltünk össze Hevesen, hogy Dr.Francsics Ottó vezérletével útnak indulhassunk – a már hagyományossá váló- egy hetes túrára.

Miután gépkocsi vezetőnket, Miklós Lászlót „kormányfővé”, Polacsek Annát „pénzügyminiszterré” nevezte ki Ottó, minden adminisztratív feladat megoldást nyert, a csapat máris a nyírábrányi határátkelőn ellenőriztette utazási okmányait.

 

 

SZATMÁRNÉMETI az első megállóhely, ahol várt ránk Kovács Levente, a már sokak által ismert és kedvelt idegenvezetőnk. Rövidke séta után az Urunk Mennybemenetele székesegyháznál voltunk, ahol Levente szerint „áskálódás” folyik, ez alakította akadály pályává  a templom környékét.  A székesegyház kívül klasszicista, belül barokk stílusú, előtte Hám János püspök szobra látható.

Az 1842-ben épült Vécsey-ház nevét báró Vécsey Miklósról kapta. E ház egykori helyén álló épületben kötötték meg a szatmári békét /1711.ápr.27-28./, melyet emléktábla jelez a belső udvaron.

MISZMOGYORÓS  nevezetessége a Misztótfalusi Kis Miklós /1650-1702/ Emlékház. M.T.Miklós a nyomdászatot  Amszterdamban tanulta, s vált a legjelentősebb magyar nyomdász és betűmetsző mesterré. Betűmetszései eljutottak a Vatikánba és Grúziába is, saját költségén, saját betűivel készítette el magyar nyelvű bibliáját . Az emlékház udvarán Misztótfalusi Kis Miklós Deák Árpád szobrászművész által készített mellszobra van.

NAGYBÁNYA egyik látványossága a Szent István templom egyetlen megmaradt tornya, mely előtt a Cinteremnek nevezett kis téren üveglapok alatt a templom egykori alapköveit, alaprajzát  fekete díszkő berakással láthatja a látogató. A kis tér bájos dísze, a turisták kedvence, egy harangsor, természetesen mi is megszólaltattuk.

KOLTÓ, a Lápos folyó mentén fekvő kisváros, büszkesége a Teleki kastély. A barokk műemlék épület valószínűleg Mária Terézia uralkodás alatt épült, egyik híres tulajdonosa Teleki Sándor, a szabadságharc ezredese. Az ő meghívására Petőfi Sándor három alkalommal is vendégeskedett a kastélyban. Petőfi koltói tartózkodásáról a múzeum vezetőnője a parkban lévő Petőfi S.-Szendrey J. szobra mellett tartott csoportunknak ismertetőt. A nagy szeretettel és vers idézetekkel tarkított előadásából megtudtuk, hogy Petőfi  koltói látogatásai közül a legemlékezetesebb – az utókor számára legjelentősebb- az 1847.szept.9. és okt.19. közti időszak, amikor mézesheteit töltötte itt Szendrey Júliával. Ez idő alatt 28 új verssel lett gazdagabb a magyar líra. A kertben most is látható a kőasztal, a fiatal somfa alatt /az eredeti elhalt/, ahol a költemények nagy része született. A kastélyban nagy gonddal összeállított kiállítás látható, mely a hagyományos múzeumi miliőt idézi.

 Koltói programunk utolsó aktusa az utasok elhelyezése a városka vendégszerető házainál, ahol mindenki megelégedésére finom vacsorát ill. másnap reggelit kaptunk.

Másnap visszatértünk  NAGYBÁNYÁRA, hogy a hétfői szünnap miatt elmaradt kiállítás és múzeum látogatásunkat pótoljuk. Nagybányát valamikor várfal vette körül, a szokásos védő tornyokkal, melyek közül már csak a mészárosok tornya látható. /nekünk a buszból!/ Az Ásványtani Múzeumban több, mint 16000 ásványt mutatnak be, a szebbnél szebb kövek a régió kincsei. A Képtár gyűjteménye a Nagybányai Művész Telep múltját ill. alkotásait mutatja be, valamint a kortárs alkotókat is reprezentálja. A nagybányai iskola megalapítója 1896-ban Hollósy Simon /1857-1918/, alkotó társai közül a legismertebbek: Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réthi István, Thorma János.

DESZE, programunk újabb pontja. A falu a Gutin hágó és Máramaros sziget közt fekszik, híressé a 18.században épült, világörökség részét képező fatemplom tette. A helyi ortodox lelkész tájékoztatójából megtudtuk, hogy a templombelsőt a fára festett 12 ó-testamentumi és 12 új-testamentumi kép díszíti. Az eredetileg görög katolikus templomot és a festményeket 1996-ban kezdték restaurálni, és 3 év múlva fejezték be.

MÁRAMAROSSZIGETEN  rövid megálló keretében megnéztük a helyi börtönben kialakított Börtön-múzeumot, amely a kommunista államterror áldozatainak állít emléket. A mi Terror Házánkra  hasonlít, csak kicsiben. Maga a város –a Tisza és az Iza folyó ölelésében- meglehetősen jellegtelen, a város szélén van a rabtemető, sok politikai fogoly jeltelen nyughelye.

SZAPLONCA volt a következő célállomásunk, itt a vidám temetőbe vitt utunk. 800-nál is több síron nagyon színes fakereszt, melyen humoros felírat, az elhunytra jellemző esemény, élethelyzet naív ábrázolása  látható. Igazi kuriózum! Szaplonca dicsekedhet Európa legmagasabb fa templom tornyával.A temető alatt, a település főutcáján kirakodó vásárba cseppentünk, a mindenhol megtalálható giccses és népi ipar-, és kézműves csodák utánozhatatlan keverékével.

BARCÁNFALVA  látványossága az ortodox vallási központ, a kolostor. A mesébe illő fa épületek látványának gyönyörűségét fokozza a pompás park, gondozott gyep, ezer színű és fajtájú virág. A fotósok paradicsoma ez a hely!

BORSA 2.napi utazásunk célja, a Viktória Hotel pedig a következő 4 nap szálláshelye, amit erősen felejthető útviszonyok mellett, a román útépítés egyik legszebb gyöngyszemét „élvezve” értünk el. Gyors szobaosztás, majd vacsora következett, mikor is kiderült, hogy Ottó diplomata táskája „köddé” vált. „Igaz jószág nem vész el” közmondás beigazolódott, u.i. Vili diadalittas mosollyal, a társaság elismerő tapsa közepette átadta az ominózus táskát jogos tulajdonosának. Ezután már csak a  megérdemelt pálinkás áldomás következett.

Szerdán gépkocsi vezetőnk kötelező pihenőnapos volt, mi kihasználva a lehetőséget gyalog túrára indultunk. Rövid, kellemes séta után jutottunk a felvonóhoz, ami párosával szállítja az utasokat az 1364 méter magas csúcsra, onnan ereszkedtünk le. A turista út a Ló vízesés /Lovak vízesése/ mellett vitt, ahol sűrűn kattogtak a fényképező gépek, szerencsénkre, az eső is éppen csak csepegett. Nem úgy, mint nem sokkal később! Elhagyva a vízesést nyakunkba kaptuk kirándulásunk egyetlen zavaró esőjét, ami csendesen áztatóan, de kitartóan esett egész délutánig. Szerencsénkre nem fújt a szél, kellemes volt a levegő hőmérséklete, az eső sem volt hideg, csak egy idő után az átázott ruhánk okozott kellemetlenséget. Alizka, aki előző nap Barcánfalván „félre lépett”, kimaradt a túra élményéből, kárpótlásként megtapasztalhatta a román egészségügy szolgáltatásait Borsán.

Negyedik napunk ortodox kolostorok látogatása jegyében és a bukovinai táj csodálatában telt. Átkeltünk a Borsai Hágón /1416 méter/, melyen egész évben járható az út. Két oldalt a Máramarosi Havasok /Ukrajna/ ill. a Radnai Havasok /Románia/ látható. A Radnai Havasok legmagasabb csúcsa a Nagy Pietrok, ami egyben a valamikori Magyarország legmagasabb pontja is volt.

VORONET’ női ortodox kolostorában jelenleg 18 apáca él. A kolostor 1488-ban épült, festése közel 60 évvel később /1547/ fejeződött be. Utoljára 1988-ban restaurálták, így szinte eredeti színeiben gyönyörködhet a látogató. Az utolsó ítélet kompozíció lenyűgöző alkotás.

SZUCSAVITA kolostor kőfallal körülvett, gazdagon díszített ill. festett  épület. Festése 1598-ban fejeződött be, ez az utolsó festett falú kolostor, később már csak faragott díszítést alkalmaztak. Különleges élmény volt, amikor egy apáca a lármafájával a kolostor különböző pontjain imára hívta szerzetes társait.

Kolostor körutunk során megcsodáltuk a bukovinai tájat – hasonlít a gyimesi tájegységre - , rendezett, virágos falvak közt utaztunk, ahol a házakat népművészeti motívumokkal díszítik

Péntek. Lecseréltük buszunkat vonatra! A Felsővisói Erdei Vasút szolgáltatásait vettük igénybe, amelyen igazi retro vonatjegyet kaptunk, amit – jó ízlésű férfi útitársaink nem kis örömére -  az igen csinos, fiatal kalauznő a hagyományos jegylyukasztóval érvényesített. A„kis” vonat –Vasér-völgyi Moc’anita- a Vasér patak völgyében, vadregényes erdőben halad, mérsékelt sebességgel, gőzmozdonya sűrű füstöt ereget, időnként megállva feltöltötték a tartályát vízzel , ill. a tűzteret fával. Eközben a T.Utasok a büfé kocsit vehették célba. Az utazás végállomása Paltin megálló, ahol kis erdei múzeum, étkezési és ivási lehetőség van, mindez néptánc bemutatóval és rögtönzött táncházzal színesítve.

IZAKONYHA  /Bogdan Voda/  esett utunkba a vonatozás után hazafelé menet, megálltunk az 1718-ban épült eredetileg görög katolikus, jelenleg ortodox fa templomnál, ami a világörökség része lehetne, ha nem építettek volna közvetlen közelébe egy monumentális templomot.

Borsa felé közelítve egy út menti pálinka árusnál a pálinka mellé önkéntes „idegenvezetőt” kaptunk, egy idős hölgy személyében, aki rövidebb és jobb betonutat ígért hazafelé. Azt bölcsen elhallgatta, hogy az út szélessége biciklire tervezett. Lacinak minden tudására szükség volt, hogy baj nélkül átjussunk ezen útszakaszon. A hölgy, aki egy zarándok helyre tartott, sűrűn vetette magára a keresztet és fennhangon fohászkodott. Mindezért vagy mindezek ellenére épen megérkeztünk a Viktória Hotelbe!

Utolsó szállodai reggelink elfogyasztása után elindultunk kirándulásunk befejező szálláshelye, Szék felé.

BESZTERCE, a keleti szászok fővárosa felé tartva, BORGO falucskában fedeles hidat láttunk, ami már igen ritka létesítmény. Besztercét Károly Róbert királyi várossá emelte, jelenleg kb. 50 ezer lakosa van. Barokk lábas ház sor vezet a piachoz, aminek közelében áll a 3 hajós, gótikus evangélikus templom. A templom belseje erősen felújításra szorul, a szentély előtt elhelyezett mindössze 20 szék jelzi, hogy a vallásukat gyakorlók száma /el/fogyóban van. A templom 76 m-es tornyába –Erdély legmagasabb templom tornya- lifttel utaztunk fel, ahonnan remek kilátás nyílt a városra. A sétáló utca házait nagy részt, s igényesen felújították, bár érthetetlen módon a különböző vezetékek  kívül vannak, rontva az összhatást.  Barátságos vendéglátó teraszok, míves utcai lámpák, virágok adják a városrész kedves arculatát.

HARINA a következő megállónk. A falu fölött emelkedő dombon áll a 12.század végén épült, eredetileg bencés, jelenleg evangélikus templom, mely Erdély legkorábbi épen fennmaradt műemlékei közé tartozik. Az épület 3 hajós, két tornya van, bejárata a Jáki templomra emlékeztet.

SOMKERÉK  református lelkésze /Felszegi Imre/ fogadott bennünket, s beszélt nagy szeretettel templomáról, melyet a 14.században építettek, egy hosszú hajóból, sokszögzáródású szentélyből és négyszögű toronyból áll. A befalazott sekrestye ajtó katolikus eredetre utal. Az egységes fa berendezés, az 1671-ben festett padok és szószék, sok hímzett kézimunka díszíti a belsőt. A toronyból gyönyörködtünk a környező táj látványában.

SZAMOSÚJVÁRT csak érintettük. Itt található az örmény katolikusok székhelye. Székesegyházukban őrzik Rubens egy tanítványának a művét, amit az örmény hívők teljes meggyőződéssel Rubensnek tulajdonítanak. A város  nevezetessége az egykori várat magába foglaló börtön, ahol Rózsa Sándor haláláig raboskodott, sírja a rabtemetőben van.

DÉST is buszról láthattuk. Sóbányájáról, egykori celluloid gyáráról –ma már nem működik, így megszűnt a Szamos vizének szennyezése- és magyar néptáncosairól híres.

SZÉK utunk befejező állomása. Bő információt a református templomban kaptunk. A település az Erdélyi Mezőségen, a Kis Szamos egyik mellék völgyében fekszik. Három nagyobb egységre tagolódik –Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg- , melyek még ma is élesen elkülönülnek egymástól. A falu zsákfalu voltának köszönheti, hogy meg tudja őrizni hagyományait, jellegzetes viseletét, szokásait. Lakóinak száma 2500-ra tehető, elzárkózó szemléletük nekünk különös volt. A mai református templomot a ciszterciek építették a 13.században, gótikus stílusban. Két éve fejeződött  be a templom utolsó felújítása, restaurálták a falképeket, a faragott kőelemeket, a festett fa műalkotásokat és konzerválták a történeti vakolatot és festék réteget. Bár házaknál kaptunk éjszakai elhelyezést, a csoport közös vacsorán vett részt, utána „indult útjára a gyönyör”, népzenés / 3 tagú cigányzenekarral/, táncos, éneklős szolid italozással kísérve. Kellemes este volt!

Július 16. Indulunk haza!

VÁLASZÚT, egy fontos megállónk még előttünk áll. Válaszút a Bánffyakról híres, itt van a családi kastély /sajnos nagyon lepusztult állapotban/, ahol Wass Albert született. Evvel szemben áll a Bánffyak volt vadászháza, ami jelenleg a Kallós Zoltán Alapítvány központja, ez adja jelenleg a település hírnevét. A mezőségi szórvány oktatást szolgálja a 100 férőhelyes kollégium, ahol a nyári tanítási szünetben tanfolyamok, népzene és néptánc, népművészeti táborok, hétvégi iskolák, szabadegyetemek működnek. Az objektum ad helyet Kallós Zoltán néprajzi magángyűjteményének. A tematikus kiállítás bemutatja a Mezőség, Moldva, Kalotaszeg és az erdélyi szászok anyagi kultúráját. A kiállítási épület mögött, szerény kis házban él Kallós Zoltán, sajnos vele nem találkoztunk. /a kutyáját láttuk!/

 KOLOZSVÁRON elbúcsúztunk Leventétől, megejtettük az utolsó vásárlást, elköltve a maradék lejünket.

ÉRMINDSZENT vagy ADYFALVA  a nagy költőnk szülőfaluja. A kicsiny szülőház meghatóan egyszerű berendezése, az emlékmúzeum igényesen válogatott, Adyhoz kötődő tárgyai szép emlékünk marad. A kertben Ady nagy méretű mellszobra stílszerű hátteret adott az utolsó csoportos fotózáshoz.

Vállajnál gyors úti okmány vizsgálat után, már hazai földön, autópályán „suhantunk” Heves felé. Megköszönve Laci biztonságos vezetését, Ottónak a mindenre figyelő szervezését, mindenki mindenkitől elbúcsúzott, megígérve, hogy ismét találkozunk!

Élmény dús hét volt! Köszönet érte!